A Google sikerének titka az előzőekhez képest

A Google előtt számos keresőmotor létezett(pl: Wandex, Aliweb, Lycos, Archie, stb.), melyek különböző módszerekkel kerestek a dokumentumok között. 1996-ban azonban a Standford Egyetemen Larry Page és Sergey Brin megalkotta a Google-t, ami a hivatkozási népszerűségét vizsgáló PageRank algoritmuson alapult. Ez a korabeli keresőkhöz képest nagyon fejlett volt.Sorrendezésének köszönhetően hamar kiszorította a versenytársait és 2001 körül egyeduralkodóvá vált. A PageRank segítségével a Google elemezni tudja a különböző oldalak közötti kapcsolatokat, és ennek segítségével sokkal relevánsabb találatokat tud visszaadni, mint más keresők.

De mi is az a PageRank?

A PageRank egy olyan algotitmus az informatikában, amely a hiperlinkekkel összekötött dokumentumokhoz számokat rendel (a számok neve szintén PageRank) azoknak a hiperlink-hálózatban betöltött szerepe alapján.A Google arra a feltételezésre épít, hogy a weboldalak készítői általában azokra az oldalakra linkelnek a saját lapjukról, amiket jónak tartanak, vagyis minden hiperlink felfogható egy-egy szavazatként a céloldalra. Minél több szavazatot kap egy oldal, annál fontosabb, de azt is figyelembe kell venni, hogy a szavazatot leadó oldal mennyire fontos. A PageRank a fontosság számszerűsítése.

Webes reprezentáltság

Igen elgondolkodtató az a kérdés,hogy mi hiányozhat a színházak és musicalak világának webwes reprezentáltságához.Pedig a válaszok egyszerűek.Első oka,hogy a mai rohanó világban nem biztos,hogy az embereknek van ideje ilyesmikkel foglalkozni.Második oknak talán a pénzhiányt mondanám,mert minden ilyen típusú fejlesztés általában pénzigényes.Azt viszont tudjuk,hogy Magyarországon a kultúra háttérbe van szorítva.Harmadik okának pedig azt mondanám,hogy a felhasználóknak nincs erre igényük,vagy ha van is ráigény az olyan elenyésző létszámú közösséget érint,hogy senkisem foglalkozik velük.Ha engem bíznának meg a feladattal,hogy tegyek valamit az ügy érdekében,az lenne az első lépésem,hogy kérdőívet készítenék a színházi hírlevesekre feliratkozottak között,melynek legfontosabb kérdései arra irányulnának,hogy egy esetleges ilyen intézkedéstől mit várnak.Hogy van-e jó vagy rossz példa ilyen ketdeményezésre,azt nehéz megítélni,hiszen ahány ember annyi szokás illetve igény,és azt nem tudom megmondani,hogy amit én jónak ítélek meg az a többi x embernek is ugyanúgy megfelel-e,vagy fordítva.Azt viszont tudom,hogy ha nekem kellene egy ilyen mashupot létrehozni,akkor a fórumokat mindenképpen megpróbálnám ide csoportosítani,benne lenne az a startlapos link,amit néhány bejegyzéssel előbb már említettem,ezen kívül pedig a felhasználói igényeket kielégítő szolgáltatások lennének a középpontban.Azt pedig,hogy minél többen látogassák az oldalt könnyű lenne elérni,hiszen ha az elektronikus kérdőívet kitöltik az emberek,akkor ugyanúgy lehet egy az oldalt reklámozó hírdetést küldeni nekik,amely kattintható linkként tartalmazza az oldalt.Ezen kívül különvöző internetes oldalakon is (pl:est.hu,exit.hu,stb) lehetne reklámozni az oldalt. Ez azt hiszem megfelelően hozzájárulna az oldal sikeréhez.

Takács Róbert: A sajtóirányítás története a Kádár-korszakban

Kozma Brigitta Anikó
(KOBRAEB.ELTE)
Takács Róbert: A sajtóirányítás története a Kádár-korszakban
2009 ősz - Történelem rovat

Eötvös Loránd Tudományegyetem
BTK, Informatikus-könyvtáros szak
1 évfolyam/2. félév
A kommunikációelmélet alapjai
Fodor János
2010

A Médiakutató történelem rovatában találtam rá arra a cikkre, amely a Kárár-korszakbeli sajtóirányítással foglalkozik. Azért választottam ezt a cikket, mert nagyon közel áll hozzám a történelem és ebből kifolyólag sokszor olvasok különböző történelmi témájú folyóiratokat, könyveket stb. Eddigi tanulmányim során azonban sohasem tértek ki erre a témára a tanáraim és még nem is olvastam soha ilyen jellegű cikket.
A cikk írója Takács Róbert 27 oldalon keresztül tárgyalja a korabeli sajtóviszonyokat. A cikkben meglehetősen pontosan és részletesen fejti ki a Kádár-korszakbeli, a párt sajtóval szembeni álláspontját. Részletesen kitér arra, hogy tulajdonképpen semmiféle érdemleges döntést nem hoztak sem az 1956-os forradalom előtti, sem az utána való években.
„A sajtóirányítás szervezetrendszerében nem voltak látványos változások a Kádár-korszakban – még az 1956-ot megelőző évekhez képest sem. A hatalom végig kitartott amellett az elv mellett is, hogy a tájékoztatást a párt osztatlanul irányítja. Ugyanakkor ez az osztatlanság meglehetősen sok áttétellel működő, bizonyos mértékig kusza intézményhalmazban öltött testet. A diktatúra enyhülésével – és a pártirányítás egységének megbomlásával – pedig visszatérő dilemmát okozott, hogyan biztosítható az irányítók összhangja. Az alábbiakban azt tekintem át, milyen régi és új intézményes szereplők vettek részt a hazai sajtó és média irányításában a korszakban, ezek milyen funkciókkal voltak felruházva a tömegtájékoztatással kapcsolatban, illetve milyen változások történtek felépítésükben, feladataikban. Mennyire sikerült a hatalomnak jól működő, hatékony szisztémát létrehoznia? Történtek-e kísérletek a sajtóirányítás rendszerének átalakítására? Magyarázható-e az újságírás, a tömegtájékoztatás gyakorlatában a korszak során beállt változás az intézményrendszer kisebb-nagyobb változásaival?”
Nagyon tetszett a cikk elején lévő bevezetés, ahol a szerző világosan és érthetően megfogalmazza a cikk mondanivalóját. Egyenes kérdésekkel igyekszik felhívni az olvasó figyelmét azokra a pontokra, amelyekre részletesen kitér, illetve ezek a kérdések rávilágítanak arra is, hogy mennyire voltak fontosak ezek a problémák az általa tárgyalt korszakban.
Az író elmondja, hogy a hatalom egy rendkívül bonyolult szervezetrendszert épített ki a sajtó irányítására, amely sokkal összetettebb módon működött a gyakorlatban, mintha minden elgondolás a pártközpontból érkezett volna. Világosan kielemzi azt, hogy az akkoriban még minimális létszámmal rendelkező Sajtóosztálynak nem volt és nem is lehetett megfelelő kapacitása arra, hogy a sajtó minden egyes szálát a kezében tartsa. A sajtóirányításba bevont számos szereplő (Pl.: Agitációs és Propaganda Bizottság - APB) révén viszont több érdek, egymással ütköző elképzelés is megjelenhetett, és mind a sajtó összképében, fejlődésében, mind a konkrét újságírói munkában jelentkezhettek ennek hatásai. A többosztatú irányítás a sajtóban dolgozók mozgásterét is növelte. A sajtóirányítás alá vont újabb és újabb (Pl.: Magyar televízió és a Rádió) területek is hozzájárultak az irányítás kuszaságának növekedéséhez.
Takács Róbert kitér a korszak problémájára is mégpedig, hogy az adott szerkezetet alapjaiban megbontsák, csak a korszak kezdetén és végén merült fel. Viszont azt is kielemzi, hogy mikor jöttek rá a rendszer hibájára, hiszen 1956 végén, 1957 elején az újságírók, az 1980-as évek végén azonban már a nyilvánosság minden résztvevője kereste a nyilvánosság reformjainak lehetőségeit. 1956 végén az újságírók a sajtóban létező monopóliumok (lapalapítás, lapkiadás, papírelosztás) felszámolását, a MÚOSZ érdemi beleszólását tartották kívánatosnak. Három évtizeddel később az 1986-os sajtótörvény nem megújítani, hanem konzerválni igyekezett az addigi működési kereteket, még ha a törvényi szintű szabályozás viszonylagos jogbiztonságot is teremtett, korlátozva a kézi vezérlés lehetőségeit. A törvény ugyanakkor egyáltalán nem utalt a párt sajtóirányításban betöltött szerepére, miközben annak gépezete tovább működött. A következő évtől már a pártfórumokon is az addigi állapot meghaladásának problémája került előtérbe. A hatalom belátta, hogy a politikai intézményrendszer átalakításával a társadalmi nyilvánosság is változni fog, ám akárcsak a politikai pluralizmusnak, úgy a sajtóirányítók nélkül is változatlan módon, a párt érdekei, illetve a hivatalos ideológia dominanciája mentén működő médiának sem találták a képletét. Javaslatai nem léptek radikálisan túl az 1960-as évek második felében, majd később az 1970-es évek során is visszatérő elképzeléseken, amelyek lényegében az érdektagoltság élesebb megjelenítését takarták volna. Ehhez azonban a súlypontok átrendezésén túl nem társult a sajtóirányítási szerkezet megbontása. A pártszervek iránymutatásáról a hatalom nem kívánt lemondani, míg a végrehajtásban az adminisztratív megoldásokat nyitva hagyó, nagyon bizonytalan alternatíva a kommunista újságírók szerkesztőségbeli helytállása maradt. A párton kívülről érkező javaslatok – így a Nyilvánosság Klub megalakításában szerepet vállaló értelmiségiek részéről érkező, 1987-ben Párizsban, majd 1988-ban itthon is megjelenő „Javaslat a sajtónyilvánosság reformjára”, illetve a hivatásos újságírók felszólalásai a MÚOSZ 1988. január 14-ei vitáján viszont már kiléptek az adott rendszer keretei közül, és pártirányítástól mentes szabad, plurális sajtó megteremtését tűzték ki célul.
Az újságok tartalmában bekövetkező változások tehát a korszakban a sajtóirányítási szervezetrendszer érdemi átalakítása nélkül mentek végbe. Az 1960-as években születő párthatározatokkal, intézkedésekkel a hatalom a saját részéről elment a végsőkig. Az azokban aláhúzott elvek működési és hivatkozási alapot teremtettek az újságírók és szerkesztők számára a mozgásterük, a nyilvánosság határainak tágításához, amellyel kisebb-nagyobb mértékben éltek is.
A cikk tehát egészen részletesen tartalmazza a Kádár-korszak sajtóviszonyaira vonatkozó változásokat. Az író részletesen elemzi a problémás területeket valamint a probléma orvoslását, amennyiben egyáltalán orvoslásnak mondhatóak azok az intézkedések, amiket hoztak. Nagyon meglepő, ugyanakkor rokonszenves volt a cikk végén lévő hosszú, részletes bibliográfia, amiből még mélyrehatóbban tájékozódhat a kíváncsi olvasó a Kádár- korszakról és az akkori sajtóról.

Hivatkozások:

http://server2001.rev.hu/msite/index.asp?id=2 56-os magyar sajtó
http://www.mediakutato.hu/cikk/2000_01_osz/02_bulvarlapok_a_rendszervaltas_utani_magyarorszagon/02.html%20%20%20%20%20%20Bulvárlapok a rendszerváltás utáni magyarországon
http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/04_sajto_es_iranyitas/07.html Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén

Az egyén szerepe

Az egyén teljesen alá van rendelve a közösségi létnek,az egyéni sikereit itt nem veszik figyelembe,de nem is törekszik rá senki sem.Az egyén az interneten keresett és talált információkat nem birtokolja,hanem a közösség szolgálatába állítja.Itt teljes mértékben az egy mindenkiért elv működik.

Kikapcsolva vagy bekapcsolva

A 2. félév eleje eleje óta folyamatosan tanulmányozom ezt a fórumot.Sohasem említett egy rajongó sem olyat,hogy a weben a musical és színház műfajában valamilyen aktívitás létrejött volna,így nagy meglepetés ért,mikor rákeresetem a webszínház kifejezésre és láss csodát értelmes oldalt találtam.Lehet,hogy beépülök a fórumozók közé és megosztom velük a "szerzeményemet".
Amint látom a virtuális közegnek nemsok hatása van a valós közegre,hacsak nem nevezhetjük az internetes helyfoglalást vagy jegyvásárlást annak.Egyébként a fórumon kívül az emberek semmiféle közös rendezvényt nem szerveznek.Kicsit lusták ilyen szempontból vagy csak egyszerűen nincs közöttük olyan,aki kézbe venné az irányítást(amiben a hozzászólások alapján biztos vagyok).
A tématerülettel vagyis inkább ezzel a kis csoporttal foglalozó riportoknak vagy cikkeknek nyoma sincs a médiában.Igaz csodákat nem várhatok ettől a fórumtól,mert nem egy Michael Schumacher rajongói oldalról van szó.Itt csak egyszerű művelődésre vágyó emberek csevegnek egymással.

Információszerzés

"Az információ hatalom."-Ezzel a mondattal nyugodtan élhetnének azok a fórumozóim,akik törzstagok.Ők mindig mindent pontosan tudnak dátum szerint,helyszín szerint stb.Utánanéztem,hogty honnan juthatnak mindig ennyire pontos információhoz és láss csodát mit találtam: Musical lap.Valószínüleg ez a megoldás kulcsa,itt minden információ adott.Tulajdonképpen nem is kell több dolgot keresnem,mert innen elérhetőek a "nagy nevek rajongói oldalai pl:Feke Pálé vagy a Csengeri Attiláé és még sok más nagy névé.Azok a lelkes fórumozók sincsenek akadályozva,akik esetleg egy-egy musical dalszövegét szeretnék megkeresni,mert arra is lehetőség van több oldalon is pl: a lyrich-en.Ha valaki esetleg hallott egy darabról,de nem tudja,hogy érdemes-e megnézni,itt akármikor belekukkanthat pl:a Démonológiába.Ezen az oldalon ugyanígy megtalálhatók különböző színházi magazinok vagy színházportálok is.Tehát ez az az oldal,ami teljes mértékben átfoja a témát.Ez a blog kohéziós ereje.

In real life

Az emberek társas lények és ennek a társas kapcsolatnak a lényege pedig a kommunikáció.Az én fórumozóim között pedig az internet segítsége nélkül semmiféle kommunikáció nem jöhetne létre.Nem hiszem,hogy az ország keleti és nyugati fele ilyen gyakran beszélne egymással a színházi előadásokról,ha ez az oldal nem lenne.A digitalizálódás nagyban megkönnyíti a fórumozóim élményét,hiszen a honlapokról rengeteg a számukra hasznos információt le tudnak keresni.Pl:nem kell kilométereket utazni egy repertoire-ért stb.Ezeknek azonban nem határozhatók meg konkrét időbeli szakaszai,mert minden színház folyamatosan frissíti az oldalát.Ez az egész pedig tulajdonképpen a multimédia hálózati térhódításának köszönhető.Minél izgalamasabb fotókat vagy videókat tesznek fel az előadásokról,próbákról vagy a színészekről,annál nagyobb lesza valószínűsége annak,hogy sikeresek lesznek az előadások és annak is,hogy a fórumozók közül is sokan részt fognak venni rajtuk.Adatbázis alapúvá semmiképp nem válik ez a téma,de sokan hoznak létre a témához kapcsolódó blogokat vagy portálokat.Ez ennél a témánál kicsit nehezen behatárolható,mert nem biztos,hogy pont egy fórumozó hozza azt létre.
A támaterületnek az az egyik legjobb tulajdonsága,hogy elegendő az áttekintéshez pusztán a web-es információ,hiszen az előadások,a jegyárak a különböző fellépések mind-mind megtalálhatók egy-egy rajongói oldalon vagy színházi portálon-És tulajonképpen ez az ami ez egész fórumot meghatározza.